Május első hetében van a komposztálás hete a világban, sok sok izgalmas szemléletformáló programmal. Nézzétek meg és inspirálódjatok: https://www.compostfoundation.org/ICAW/ICAW-Home
Werlein Anna, biológus, mikológus és leendő Waldorf tanár írását fogadjátok szeretettel:
Sokan írtok COMPOT komposztálókként, hogy megbarátkoztatok a lebomlás folyamataival, “lenyűgöz” titeket az átváltozás, ami a szemünk előtt folyik…. Ám sok kérdés is jön a komposztálóktól az élőlényekkel és általánosan a komposztálással kapcsolatban. Amit teljesen megértünk!
Anna csodásan tud beszélni a talaj életéről ezért megkértem, hogy írjon egy kicsit a komposztálás élőlényeiről.
Ebben az írásban Anna egy felhasználóbarát betekintést szeretne adni a komposztálás folyamatába és az ennek kapcsán felmerülő talajbiológiai, kémiai, ökológiai témakörökbe.
Tényleg rövid betekintésről van szó, amivel a kíváncsiságotokat szeretnénk felkelteni és bemutatni, hogyan is végzi a természet a dolgát.
- Bevezetés
- Komposztban élő lények rendszertana
- Mi is és hogyan történik- dinamikus egyensúly
- Bevezetés
Egy kis bevezetés: Anyag és energia, körforgás. Mindenekelőtt tekintsünk rá a Föld anyag és energiaforgalmára. Engem lenyűgözött, amikor először képszerűen megjelent bennem: a földi élet tulajdonképpen nem más, mint a Nap ideérkező energiájának az anyag általi felvétele, körforgásba invitálása, majd visszaadása. A (végső soron Nap-) energia egyirányú áramlása hajtja az anyag “körforgó-kerekét”. Élet. Csodaszép.
Szóval nagy-nagy hála minden fotonnak, ami épp a mi irányunkban lövellt ki a Napból és átutazva az átlagosan 150 millió kilométernyi és cirka -200 Celsius-fokos vákuumot, izgató és hevítő interakcióba lépett az anyag számtalan formájának valamelyikével.
Az anyag körforgásának talán legfontosabb aspektusa a komposztálási praktikumban, hogy bizonyos életformák mindent, ami az élet jegyében egyszer megszületett, tehát a lábkörmödtől a faleveleken át a kedvenc gyümölcsöd magjaiig, mindent a lehető legegyszerűbb alkotóegységekre (molekulákra) bontanak. A teljesség igénye nélkül a lebontók, vagyis a szerves vagy szervetlen (szén-szén és szén-hidrogén kötéseket nem tartalmazó) anyagokból szervetlent előállító lények közé sorolhatjuk az egysejtűek jelentős részét és a gombákat. Meg persze nem feledkezünk meg a kisebb rovarok, rovarlárvák, pókszabásúak, férgek és giliszták fáradhatatlan zabálásáról sem: az ő aprítótevékenységük híján sokkal kisebb felületen tudnának rácuppanni a náluk kisebb lebontók arra az almacsutkára – ami a kollektíven végzett munkát meglehetősen lelassítaná.
A növények alig várják, hogy mohó gyökérsejtjeik a lebontás végtermékeit – a legkülönfélébb szervetlen vegyületeket – magukhoz vegyék.
“Pont kellett ez a nitrogén-dioxid, hogy védekezhessek a bal felső levelemnél tanyázó kis poloska ellen, köszi, nitrifikáló bacik, köszi!”
Az állatok pedig – tehát alapvetően mi is – a növények szervezetével, vagy növényeket evő állatok szervezetével, vagy növényeket evő állatokat evő állatok szervezetével (na, követed még?) táplálkoznak.
Így halad az anyag szervezetről szervezetre, és közben, ami itt-ott kipottyan a folyamat során (avarhullás, bőrhámlás, agancsvesztés, lábköröm vágás, levesfőzés…ilyesmire gondolok), az lebontásra kerül, így vagy úgy.
Ez az “így vagy úgy” az, amit a komposztálás során, mint tanulási, kísérletezési vagy játéklehetőséget, megragadhatunk. A komposztálás ugyanis olyan módja az anyagbontásnak, aminek egy a növények számára igen optimális pH-jú, állagú, összetételű közeg az eredménye: az új kezdet reményének manifesztációja. Hú, ez milyen teátrálisra sikerült!
- Komposztban élő-lények
Lenyelhető mennyiségű rendszertan következik. A bolygónkon megjelent összes életformát a tudomány mai állása szerint három fő birodalomra oszthatjuk: baktériumok, archeák vagyis ősbaktériumok, illetve az eukarióták birodalmára.
Baktériumok:
Tudjátok, azok a nagyon-nagyon-nagyon picikék. De mekkorák is? Számszerűsítve egy átlagos baktériumsejt 0.2 és 2.0 mikrométer közötti átmérővel rendelkezik. 1 mikrométer pedig egy méter milliomod részét jelenti. Na, könnyebb elképzelni? Nekem nem nagyon, de azért megpróbáltam 😀
Egy sejtfalas-sejthártyás duplazárórétegű plötty, benne egy kis szabadon úszkáló genetikai állománnyal. Ezek a bacik. Képesek telepekbe rendeződni, és a részleges együttműködés és együttlét által kollektíven többet kihozni magukból.
Egyébként szerény kis lények, akik nélkül sehol sem lennénk.
A cianobaktériumok oxigéndús légkörrel ágyaztak meg elődeinknek a távoli, földtörténeti múltban.
A proteobaktériumok – kicsit kevésbé autonóm formában – megtalálhatóak minden sejtünkben. Ők minden állati, növényi és gomba szervezet sejtenként nagy számban jelenlévő energiatermelő központjai. Nélkülözhetetlenek.
Egészséges bélflóra, gyógyszer-és vitamintermelés (itt a szerveztünkben és a laborokban zajló folyamatokra egyaránt gondolok), élelmiszerek tartósítása, alkohol- és tejtermék-előállítási technológiák, és még sorolhatnám…de már talán érezzük a lényeget.
___________________________
Ősbaktériumok: Ők a baktériumok meglehetősen extrém (a Föld életének korai szakaszaira jellemző) körülményekhez igazodva kialakult változatai (testvérei?elődei? – nem tudjuk), akik ilyen körülmények között élnek azóta is. Emiatt a valódi baktériumoktól különböző határhártyájuk (vagyis 3D-s körvonaluk), illetve megdöbbentő tűréshatáraik vannak, ami a nyomást, hőmérsékletet, pH-t és egyéb környezeti tényezőket illeti. Ők is képezhetnek telepeket: úgy tűnik, a másokkal való közvetlen kapcsolódás az élet minden szintjén gyakorlásra érdemes.
___________________________
Jöhetnek az eukarióták – szó szerint a valódi sejtmaggal rendelkezők.
Protozoák:
Szintén egysejtűek, de már jóval fejlettebbek – genetikai állományuk védett helyen, a sejten belüli sejtmagban van. A sejtmagon kívül egyéb elhatárolt terek is jelen vannak a sejtben: külön térrészekben zajlanak az emésztési és egyéb anyagcserefolyamatok. Ennek legfőbb értelme – mai rálátásunk szerint -, hogy sokkal változatosabb fizikai és kémiai körülményeket megkövetelő folyamatok történhetnek a sejtben, egyidejűleg, térben elhatárolva. Az evolúció velük jóóó nagyot lépett előre!
Nagyrészt elhalt szerves anyagokkal vagy a tizedakkora “baktérium tesókkal” táplálkoznak, de vannak törmelékevő és fényhasznosító fajok is. Csillókkal, állábakkal (amőbák) vagy ostorral sokszor aktív helyváltoztatásra képesek a víztestben – ami alatt egy talajban, levegőben található vagy komposztunkban leledző vízcseppet értek. Ez nekik ugyanis, mikroszkopikus élőlények lévén, meglehetősen nagy életteret jelent. Opcionálisan, például kedvezőtlen időkben egysejtűek individuális halmazából telepeket, vagyis együttműködő-együtt élő, de azért egyedül is életképes sejtek társulását képezhetik.
_____________________________
Gombák
Ami a talajban a munkásságukat illeti, számomra páratlan, sztahanovista szorgalmas és sok-sok év milliónyi tapasztalattal rendelkező, bölcs népségnek tűnnek.
A gombákról először legtöbbünknek a termőtestek, azok a szép, színes, kalapos gombák jutnak eszünkbe. Azonban az emberi szervezet számára sokszor oly’ tápláló, máskor pedig akár halálosan mérgező termőtestek csupán szaporítóképletek – spórák miriádjainak élő, álszövetes kis “érlelő kohói és terjesztő szervei”. Mint a növény számára a virág. Sokan közülük nem is elégszenek meg a széllel, még beporzóik is vannak, vagyis úgynevezett spóraszállítóik!
Például az éjjel sötétjében lumineszkáló (biológiai úton, önerőből fényt előállító) világító tölcsérgomba saját fényével csalogatja magához a rovarokat, akik aztán elégedetten eszegetnek a lemezekből, s közben termőtestről termőtestre szállítják a rájuk tapadt spórákat.
E termőtesteket azonban náluk sokkal kiterjedtebb csodalények fejlesztik ki. Ezek a lények egymást és magukat is keresztező fonalakból állnak. Kiterjedt hálózataik a talpunk alatt terjednek szét. Városunk parkjaitól és talán a kertedtől egészen az őserdőkig, de az Antarktiszig is – mindenhol jelen vannak. Összekötnek élőt élővel. Szüntelenül cserekereskedelmet folytatnak a környező növény-, gomba-, egysejtű- és állatfajokkal. Finom szenzorokkal érzékelik a külvilág ingereit, és állandó növekedésük révén folyton reagálnak, alakulnak, adaptálódnak. Hasznot húznak abból, amit genetikai állományuk rugalmassága és a környezet dinamikus változatossága megenged nekik.
Anno ők készítették elő a szárazföldet a növények számára. Zöldalga Sejtekkel partnerségre lépve bizonyos fajaik kőzetzúzó-zuzmólétre adták a fejüket és mai napig a legszívósabb társulások alapköveit képezik.
Fonalaik képzése és anyagcseréjük révén javítják a talaj szerkezetét – lazává és átjárhatóvá teszik az egyéb élőlények és a növények gyökerei számára. Ezen felül pedig dúsítják azt a növények és önmaguk számára is felvehető tápanyagokban. Ez számomra pont úgy hangzik, mint a “magunk alatt vágni a fát” szöges ellentéte. Van mit tanulnunk tőlük.
Na de hogyan csinálják? Álljon itt egy piciny de annál jelentősebb példa a számtalanból.
Bizonyos gombák (főleg a fákkal szimbiózisban élő mikorhiza fajok) glomalint termelnek és bocsátanak ki a talajba hifáik (fonalaik) felületén. Ez a molekula kicsit olyan, mint egy sok háztartásban ismerős eszköz: a nyeles portörlő. Magához köt ugyanis számos apró-cseprő, mégis szuper értékes ásványi anyagot, mikrotápanyagot. Vizes oldatában e molekula tehát ragacsos anyagként viselkedik, ami a növények számára tápanyagdús mannát és ezzel egyidejűleg olyan talajt is eredményez, amelyben csodás érzés lehet gyökeret ereszteni.
Komposztálásunk végterméke, a humuszgazdag talaj is; omlós brownie állagát részben a glomalinnak, részben a hosszú és elágazó szénlánccú (ágas-bogas, ezért mindenféle más molekulát, iont könnyen megkötő) huminsavaknak köszönheti. Köszönjük, gombák!
_
Mit is tesznek és hogyan?
Minden élőlénycsoportra igaz, hogy rendkívül fajgazdagok és az egyes fajok között, közös tulajdonságaikon túl sokféle dologban különbözhetnek és különböznek is egymástól. Gondoljunk például a baktériumokra. Számos faj immunrendszerünk, emésztésünk, egész szervezetünk és egészségünk nélkülözhetetlen részét képezi – míg megannyi faj megbetegíthet bennünket. A protozákra ugyanez igaz. A gombáknál is széles a paletta: fákat ölő élősködésről, kölcsönösen előnyös kapcsolatokról, gyógyhatású és halálosan mérgező anyagok termeléséről éppúgy bizonyságot tesznek az egyes fajok.
Ebből a sokféleségre való örömteli rácsodálkozáson túl (:D) az is következik, hogy nem érdemes feketén-fehéren gondolkodni e csoportokról. Ha jelen is van egy fán élősködő gombafaj az erdőben, egy egészséges ökológiai rendszerben annyi szabályozó mechanizmus munkálkodik folyamatosan az egyensúly megőrzésén, hogy a károkozó vagy kórokozó terjeszkedése még idejében akadályokba fog ütközni.
Maga a komposztálás leírható egy olyan – optimálisan oxigéndús (aerob) és kellően nedves közegben végbemenő – anyag átalakulási folyamatként, amelyben a legkülönbözőbb szerves anyagok alkotó egységei, molekulái újra talajt termékenyítő, növények által felvehető molekulákká alakulnak. Ebben a csodakohóban dolgoznak önként és dalolva a fent említett élőlények. Ha megfelelően gondoskodunk a nedvesség tartalomról, a levegőztetésről és a bejutó szervesanyag minőségéről, vagyis ha a kellő körülményeket megteremtjük, a folyamat beindul és végig dinamikus egyensúlyban zajlik majd.
Dinamikus egyensúly alatt pedig azt értem, hogy a folyamat előrehaladtával térben és időben ugyan folyamatosan változik a faji összetétel, és előfordulhatnak a komposztban esetleges penészgomba sejtek és fonalak, vagy anaerob fermentáló baktériumok, azonban sosem kerülnek majd túlsúlyba, nem szaporodnak el a rendszerben – hisz lesz, aki elfogyasztja majd őket, vagy a számukra kedvező körülményeknek és így nekik is, még idő előtt le fog áldozni.
Még pár szót érdemelhet az, amit a fentiek jelentenek ránk nézve. A komposztálás egy másik (az én saját :D) definícióm szerint egy eszméletlenül izgalmas, hosszantartó kísérletezés; egyfajta játék. Megfigyelés, cselekvés, megfigyelés, cselekvés fázisai váltják egymást. Amint észlelek valami gixert, bizonyos megfontolások/tanácsok/internetes okosságok változtatok a mikroközösségem körülményein – magyarul adok hozzá vizet, vagy épp vizet felszívó karton darabokat. Vagy esetleg megforgatom egy picit, oxigént juttatva a rendszerbe – ínyenceknek puszta kézzel ajánlott! Utána egy kézmosás és kutya bajunk. Majd a következő napokban megfigyelem a beállt változást, vagyis a rendszer reakcióját.
Szóval a komposztálás dinamikája és gyors reakcióideje lehetővé teszi, hogy praktikus tudományos kísérleteket hajtsunk végre hétről-hétre, saját otthonunkban. Engem ez a gondolat mindig hálával tölt el…
Remélem hasznosnak találtad ezt az összefoglalót a komposzt élőlényeiről. Neked mi volt a legérdekesebb??
És május első hetében van a komposztálás hete a világban, sok sok izgalmas szemléletformáló programmal. Nézzétek meg és inspirálódjatok: https://www.compostfoundation.org/ICAW/ICAW-Home
